Végül pedig elérkeztünk az ova utolsó részéhez, ami 2008 októberében látott napvilágot, mint movie. Hogy őszinte legyek, eddigre engem már túlságosan nem izgatott, mert az előző részekben némileg csalódtam. Így igazán már csak arra voltam kíváncsi, hogy vajon miről fog szólni az utolsó felvonás, amikor a fő történeten már végigmentek a 4 epizód alatt. Viszont a készítőknek sikerült rám cáfolniuk, mert a Kenshirou-den egy iszonyatosan jó mozi lett.

A kezdő képsorokban Kenshirot és Yuriat láthatjuk, akik csendben vándorolnak egy békésebb és szebb jövő felé, majd egy templomhoz érnek, ahol megesküsznek. Ezután Yuria a hasára vonja férje kezét, ahol apró szívdobbanások hallatszanak, s arra kéri, hogy meséljen nekik azokról az időkről, amikor külön kellett lenniük. Innen ered a címben lévő zero szó, mert Kenshiro visszaemlékezése a kezdetektől indul, onnan, hogy Shin legyőzte és testileg és lelkileg is megsemmisítve otthagyta. Ellentétben az eddigi alkotásokkal, itt most nem egy erőtől duzzadó megmentőt fogunk látni, hanem egy megtört férfit, egy hitehagyott embert és az ő útját követhetjük a felemelkedéséig. Ez pedig szerintem egy nagyon jó választás volt, hisz egy ismert, de mégis új szeletjét pillanthatjuk meg Ken életútjának.

Viszont az alkotás nem csak a történetben erős, hanem visszatérve az elődhöz, remek küzdelmeket mutat nekünk, végre ismét a harcról szól a Hokuto no Ken, sőt, nem is akármilyen harcról, mert a film végén főhősünk egy egész sereget fog teljesen egyedül kiirtani, ami ezen a grafikai színvonalon lélegzetállító látvány. Talán a rajzolás minősége még a korábbi részeket is veri. Mégse ez a legnagyobb erőssége, hanem a zenei kínálat, gyönyörű melódiákat válogattak össze, plusz a film vége felé felcsendül az Ai o Torimodose (eredeti sorozat főcímdala) felújított változata, amitől szinte már sokkba kerültem. Egyszerűen nem találok szavakat, talán azzal fejezem ki a legjobban magam, ha csak annyit mondok, hogy tökéletes. Sajnos emiatt viszont kicsit félő, hogy többet ilyen élményben nem lesz részem a Hokuto univerzumában, csak akkor, ha ezt vagy az első sorozatot újra előveszem.

Végezetül pedig, mivel szerintem ez az 5 rész összetartozik, így legyen az egészről is együtt egy összegzés. Ez viszont már korántsem lesz ennyire pozitív, mert számomra elég felemás élményt nyújtott. A legnagyobb baja az volt, hogy túl rövid volt, hisz néhány órába akarták belesűríteni több mint 100 rész történését, így rendkívül kapkodós történetvezetést kapunk, plusz mivel állandóan magyaráznak, így kevés idő jut a harcokra. Mégis a sok magyarázat ellenére, és az elég furcsa felosztás miatt, ami abszolút nem követi az idővonalat, csak azok számára lesz érthető, akik látták anno az eredetit. Összességében azért nem lett rossz a feldolgozás, főleg ha az utolsó részt vesszük, de pont amiatt is a többit kicsit gyengének érzem. Igazán ajánlani azoknak tudom, akik ismerik az előzményeket.